A csigadomb lábánál fekszek, csukott szemmel képzelem tovább a számokat a fejemben. Nem mondhatok róla többet, sajnálom.
A vadalmafa árnyékot ad. Néhány gaz beleáll a hátamba. Remeg a kezemben a töltőtoll és a tintapacák is reszketnek a papíron, mikor kinyitom a szemem.
Az mp3mam elsötétült lapján látom a bogáncsok tükörképét. Olyan, mint egy pasztellkrétás rajz. És minden egyes szívdobbanásnál berezonál a kép.