Új ruhám
Hazafelé sétálok a patak melllett. A nap sugarai festik vörösre a látképet. Ecsettel... Gondolom tovább a semmit. Miért ilyen kontúrosak a vonalak? A formák, a levelek?
Egyesével szedegetem fel őket a földről és csokorba gyűjtöm a szebbeket. Óvatosan, nehogy valamelyik elszakadjon vagy a szárazabbak elmorzsolódjanak. Már csak néhány méter a házunk. Fel a lépcsőn, még babrálok a kulccsal aztán ledobom a táskám a kanapéra. Előveszem a "Felfedezések könyvét" amit a legvastagabb lexikonok között tartanak számon. A legvégére lapozok. Kit érdekel ilyenkor Cuvie? Mikor a kezemben tartom az egész színskálát! A faleveleket becsúsztatom a lapok közé, benyomom a rádiót. Pampampam-tü-tü-tü. És ritmusra nyálazom a cérnát, az új ruhámhoz. Képzeletben már hordom, aki látja mind ámul és mosolyogva lépked tovább az utcán.
A legjobb kelmék kellenek, de még a fele sincs meg. Csak felhők, narancsos csoki, örömkönnyek, patadobogás, tintapacák és pillangópor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése