Színes tintával álmodtam már egy 1/7 hete, hát elmentem és a születésnapomra kapott pénzből vettem pirosat, sárgát, zöldet és extra nagy kiszerelésben kéket. A többi szín kikeverhető, a zöld meg király. Valahogy úgy, mint ahogy egy nagymama olyan cuki, hogy belehalok egy kötött pulcsiban. Mosolygok a suliban és az úton a piactérig. Széles mosolyom akkor se hervad el, ha a papír írószerben még csak rám se bagóznak, se Zsófira. És hazaérve (közben találkoztam Gombával, meg Bálinttal) egyből ki is próbáltam a zsákmányt. Először a sárgát, mivel utána...biztos voltam benne, hogy majd a sárga takonyzöld lesz egy két kevert mártás után, de azért kellett nekem a sárga tinta. Kosztolányinak is volt, nekem is kell. Vagy ő csak álmodott róla? Szóval épp csöpögtetem a sárga és zöld tintát a papírra, mikor kiömlik egy kicsi az asztalra, de tényleg csak egy kicsi...ha azt vesszük, hogy 300 forint volt egy doboz, a kicsiből, akkor ez körülbelül 10 forint volt. De azért megpróbáltam felszívni papírra, minekután még tintásabb lett az asztal. Azután mérgemben ráköptem, hátha úgy lejön de csak a folt átmérőjét sikerült maszatolással 3 szorosára duzzasztanom, eztán felálltam és rongyért szaladtam. De még írok, és fújom a tintát, hogy apró kacsók álljanak ki a pacákból. Mintha a gondolataim Aton napisten simogató kezei lennének, csak nem kezekként, hanem indákként.
Ma bemutató óra volt tesin, még a tinta-tragédiám előtt és nyertem egy csokit, mert fel tudtam állni terpesz bukfenből, úgy, hogy nem bukfenceztem. Ezt nagyon nehéz megcsinálni, de elmagyarázni még nehezebb.
Hát valahogy így a mai napom, meg a könyvtár, de maradt még a visszafelé világ. gáliv élefazssiv. És a holtak felkelnek a sírjukból. Hé, töltőtoll! Májki, kérlek. Mond el, hadd legyek ott, már nem bírom.
És acid, sav. Égeti a gyomrom a banános-banános csokis müzli. A dupla banán egyik fele szárított a másik meg csak banán és most ajtót kell nyitnom.
2011. november 29., kedd
2011. november 28., hétfő
Éppen csak egy helyzetjelentésre van időm, hogy elérjem a feles buszt és még kávét is nyomassak magamba. Szerintem nem egyformán hiányzanak akiket szeretünk és távol vannak tőlük, mármint nem a személy fontosságára gondolok. Hanem egy személyre, hogy vannak olyan illatok, számok, akármi ami eszünkbe juttatja és akkor még jobban mardos hogy miért itt vagyok, miért ide születtem. Lehet nekem is tumblira kéne írnom, mint annak az egyetemista srácnak, akit mindenképpen cigifüstbe burkolózva képzelek el, ahogy egy kupis ágy közepén pöfékel és elmélkedik...
Már ezredjére fordul körülöttem a a világ, vagy fordulok én körülötte, és beleütöm a térdem a fejembe miközben bukfencezek. Lassan kezdek szédülni és mintha rajtam kívül mindenki csak nézne kifelé a fejéből és egyedül szenvednék középen a tanárnő szeme láttára.
Előtte, mikor hoztuk a szőnyegetek hangosan csattantak, ahogy lehúztuk őket a rakásból, de én a figyelmeztetés után is lecsaptam, persze véletlen volt, mert nem tudok ilyenekre figyelni. Úgyhogy mindenkinek vissza kellett vinnie a szőnyeget aztán megint le, és én megint lecsaptam és tanárnő olyan csúnyán nézett rám, hogy aztán muszáj volt egész órán dolgoznom. És most ezért forog velem a világ, még angolon is, hogy nem tudom felolvasni ezt I've broke/have been breaking your car. És I've broken your car helyett, azt olvasom, hogy I've broke breaking...a többiek meg néznek, hogy mivan, hogy sikerült ezt összehoznom.
Még mindig émelygek. Ebédelni nem ebédeltem, csak itthon, 7. óra után...és hullla vagyok, aludnom kéne, de mégse, és úgyse tudnék...aztán holnap kedd. Holnap még csak kedd... mikor lehetne már péntek is és akkor nem kéne egyedül lennem...
Kifordítva vettem fel ma az ingem, azt a kékes virágosat, ami jobban néz ki úgy, mint rendesen, pont mint a szürke kabátom. A szürke kabátom szürke, de a belseje, puha anyagú és virágmintás, piros, apró megnevezhetetlen virágokkal, amik nem is pipacsok, se nem, százszorszépen, senem semmi. De a kék felsőn kék, és normál esetben világoskék virágos, mint amilyet az óvodások rajzolnak, uzsonna előtt, után. Én is rajzoltam. Volt egy egész mappa, de azt hiszem a dadus kidobta, pedig szerettem a dadust, igazán. Csak azt nem szerettem, hogy elvesztette a mappát és hogy meg kellett ennem a keltbimbót. De aztán apa bement és mondta, h nem kell megennem, mert ő is hányt az oviban és aztán tényleg nem kellett megennem. Szóval a kék felsőm belsejében fehéres virágok vannak. És visszahajtom az ujját, hogy látszódjanak a bőrök a kezemen. Most épp egy világos-világzöld, sötétebb-fűzöld, barna, és egy óraszíj ( óra nélkül, természetesen, az idő, olyan, mint a rágógumi...) az egyiken. A másikon egy karkötő (ami májkié és rajta van vagy ezerszer a nevem, ami azért elég furcsa, de az igazit, amit nekem adott elszakadt a másik meg nála maradt, úgyhogy ez csak pót, és nem is akarta nekem adni, csak elszerettem tőle) meg égkék, és tintakék bőr.
És azt is szeretném hogy látszon, hogy tiszta toll a kezem, hieroglifák, meg fák és függönyök meg csigák. Ez mindent.
Előtte, mikor hoztuk a szőnyegetek hangosan csattantak, ahogy lehúztuk őket a rakásból, de én a figyelmeztetés után is lecsaptam, persze véletlen volt, mert nem tudok ilyenekre figyelni. Úgyhogy mindenkinek vissza kellett vinnie a szőnyeget aztán megint le, és én megint lecsaptam és tanárnő olyan csúnyán nézett rám, hogy aztán muszáj volt egész órán dolgoznom. És most ezért forog velem a világ, még angolon is, hogy nem tudom felolvasni ezt I've broke/have been breaking your car. És I've broken your car helyett, azt olvasom, hogy I've broke breaking...a többiek meg néznek, hogy mivan, hogy sikerült ezt összehoznom.
Még mindig émelygek. Ebédelni nem ebédeltem, csak itthon, 7. óra után...és hullla vagyok, aludnom kéne, de mégse, és úgyse tudnék...aztán holnap kedd. Holnap még csak kedd... mikor lehetne már péntek is és akkor nem kéne egyedül lennem...
Kifordítva vettem fel ma az ingem, azt a kékes virágosat, ami jobban néz ki úgy, mint rendesen, pont mint a szürke kabátom. A szürke kabátom szürke, de a belseje, puha anyagú és virágmintás, piros, apró megnevezhetetlen virágokkal, amik nem is pipacsok, se nem, százszorszépen, senem semmi. De a kék felsőn kék, és normál esetben világoskék virágos, mint amilyet az óvodások rajzolnak, uzsonna előtt, után. Én is rajzoltam. Volt egy egész mappa, de azt hiszem a dadus kidobta, pedig szerettem a dadust, igazán. Csak azt nem szerettem, hogy elvesztette a mappát és hogy meg kellett ennem a keltbimbót. De aztán apa bement és mondta, h nem kell megennem, mert ő is hányt az oviban és aztán tényleg nem kellett megennem. Szóval a kék felsőm belsejében fehéres virágok vannak. És visszahajtom az ujját, hogy látszódjanak a bőrök a kezemen. Most épp egy világos-világzöld, sötétebb-fűzöld, barna, és egy óraszíj ( óra nélkül, természetesen, az idő, olyan, mint a rágógumi...) az egyiken. A másikon egy karkötő (ami májkié és rajta van vagy ezerszer a nevem, ami azért elég furcsa, de az igazit, amit nekem adott elszakadt a másik meg nála maradt, úgyhogy ez csak pót, és nem is akarta nekem adni, csak elszerettem tőle) meg égkék, és tintakék bőr.
És azt is szeretném hogy látszon, hogy tiszta toll a kezem, hieroglifák, meg fák és függönyök meg csigák. Ez mindent.
2011. november 27., vasárnap
Ma van a születésnapom.
Köszönöm a felköszöntéseket, és nagyon várom a még meg nem kapott eltitkolt ajándékom, amit Májki nem hajlandó elmondani, hogy micsoda, pedig...
Látjátok? Máris kijöttem az írásból és a kótyagos gondolataim egy félhónap/ hónap, kihagyás után nem akarnak igazán összeállni, hogy legalább az olvasók 20%-a megértse, mert magam se értem.
Anna örök, áll az öreg verseskönyv borítóján, amit a Déditől kaptam. Anna örök, a belső lapon kiderül, hogy Juhász Gyula írta. Erről a suli jut eszembe, pedig szeretem Juhász Gyula verseit. A suliról meg a holnapi kiselőadásom, ami még mindig nincs kész, és csak odáig jutottam, hogy felolvastattam a netről anyuval, míg én a kémiai kötéseket bújtam.
Nem szeretünk olvasni, általában. És most én is így vagyok vele, nem Juhász Gyula miatt, ne essen félreértés, nem miatta, de hiába hordom haza a könyvtárból a könyveket nyolcasával örülök, ha egyet kiolvasok.
Eddig 59-en írták fészbukra, hogy boldog születésnapot. 2 köszöntő üzenetet kaptam, szintén fbn-n, 4-et szóban, még csütörtökön (mert pénteken nem mentem be), 0 smst és 3 telefonhívást, amiből kettő a nagyszüleim voltak.
Vannak most is gondolatok, csak elfelejtem őket megjegyezni, már nem kapom el a firkafüzetem random, egy koncert közepén vagy egy májkival töltött nap után a buszon.
Köszönöm a felköszöntéseket, és nagyon várom a még meg nem kapott eltitkolt ajándékom, amit Májki nem hajlandó elmondani, hogy micsoda, pedig...
Látjátok? Máris kijöttem az írásból és a kótyagos gondolataim egy félhónap/ hónap, kihagyás után nem akarnak igazán összeállni, hogy legalább az olvasók 20%-a megértse, mert magam se értem.
Anna örök, áll az öreg verseskönyv borítóján, amit a Déditől kaptam. Anna örök, a belső lapon kiderül, hogy Juhász Gyula írta. Erről a suli jut eszembe, pedig szeretem Juhász Gyula verseit. A suliról meg a holnapi kiselőadásom, ami még mindig nincs kész, és csak odáig jutottam, hogy felolvastattam a netről anyuval, míg én a kémiai kötéseket bújtam.
Nem szeretünk olvasni, általában. És most én is így vagyok vele, nem Juhász Gyula miatt, ne essen félreértés, nem miatta, de hiába hordom haza a könyvtárból a könyveket nyolcasával örülök, ha egyet kiolvasok.
Eddig 59-en írták fészbukra, hogy boldog születésnapot. 2 köszöntő üzenetet kaptam, szintén fbn-n, 4-et szóban, még csütörtökön (mert pénteken nem mentem be), 0 smst és 3 telefonhívást, amiből kettő a nagyszüleim voltak.
Vannak most is gondolatok, csak elfelejtem őket megjegyezni, már nem kapom el a firkafüzetem random, egy koncert közepén vagy egy májkival töltött nap után a buszon.
2011. november 16., szerda
2011. november 15., kedd
patakkör
Beszív-kifúj, beszív-kifúj...a tüdőd besípol, levegő beszorul, a fejed
már vörös. Csak ne rám nézz. Ne rám! De az ablakból a mosolygós fejek
határozottan rád merednek. Már a füvön fekszem, a rákvörös
(mármegfőtt) fejem a kezemmel takarom. Levegő ki. Lihegek, de a szám
mosolyra húzódik, ne higyjék, hogy nehéz a futás...ez itt csak
pirosító, a legújabb divat...szerinted mért vörös a vörösszőnyeg???
Mert ez a leg-ú-jabb di-vat. Nagy betűvel mindenképp, és ha már erről
van szó...a szolárium is ciki, mindenki sárgásít, ami persze nem
sárgásítás, hanem vörösítés, de nekem nem kell hisz mindig
pirulok...na érted? Akkor eljössz velem?
már vörös. Csak ne rám nézz. Ne rám! De az ablakból a mosolygós fejek
határozottan rád merednek. Már a füvön fekszem, a rákvörös
(mármegfőtt) fejem a kezemmel takarom. Levegő ki. Lihegek, de a szám
mosolyra húzódik, ne higyjék, hogy nehéz a futás...ez itt csak
pirosító, a legújabb divat...szerinted mért vörös a vörösszőnyeg???
Mert ez a leg-ú-jabb di-vat. Nagy betűvel mindenképp, és ha már erről
van szó...a szolárium is ciki, mindenki sárgásít, ami persze nem
sárgásítás, hanem vörösítés, de nekem nem kell hisz mindig
pirulok...na érted? Akkor eljössz velem?
mint mindenki
A fürdőkádban ülök, a gondoltaim futószalagon pörögnek (vagy inkább
futnak, de az szóismétlés lenne) előttem. Közben meg pattogatott
kukoricát eszek. A könyv mellettem hever. Rég letettem, már bele se
tudok merülni, annyi megoldhatatlan gondom van. Kár, hogy itt nem
hallatszik ki/át az irónia. Nincsenek gondjaim. Még sincs kedvem
olvasgatni. Nem vagyok kiéhezve a pancsokra, se a misztikumra. Esetleg
valami horror. Talán. De elmenni is lusta vagyok a könyvtárba, nem
hogy visszajönni, egy tele szatyorral. Közben még össze is fröcskölök
mindent. A könyvet is beleértve. Ha minden kötél szakad és anyu is
kiabál, hogy kászálódjak már kifele, akkor megyek, de csak akkor. És
törölközőben ülök le a gép elé. Mint mindenki.
futnak, de az szóismétlés lenne) előttem. Közben meg pattogatott
kukoricát eszek. A könyv mellettem hever. Rég letettem, már bele se
tudok merülni, annyi megoldhatatlan gondom van. Kár, hogy itt nem
hallatszik ki/át az irónia. Nincsenek gondjaim. Még sincs kedvem
olvasgatni. Nem vagyok kiéhezve a pancsokra, se a misztikumra. Esetleg
valami horror. Talán. De elmenni is lusta vagyok a könyvtárba, nem
hogy visszajönni, egy tele szatyorral. Közben még össze is fröcskölök
mindent. A könyvet is beleértve. Ha minden kötél szakad és anyu is
kiabál, hogy kászálódjak már kifele, akkor megyek, de csak akkor. És
törölközőben ülök le a gép elé. Mint mindenki.
hegyről le
Elkezdek futni lefelé, csodák csodája a lábam alig akad össze
egyszer-kétszer, megállok. Fülelek, majd hátra fekszem és bámulom a
felhőket, vagyis bámulnám őket, ha lennének és ha nem sütne a nap a
szemembe.
Beveszek egy fűszálat a számba, rágcsálom egy kicsit, majd kiköpöm és
elkezdek egy újat. Nagyon megvagyok magammal elégedve. Meg ezzel a
nappal. Nem történt semmi és ez a legjobb. Legurulok a dombon, a
tücskök meg szöcskék, próbálnak elugrálni, de egyet kettőt tutira
összenyomok. Most nem zavar...de egy csigát tuti kimentenék az útról.
Kész a kaja, hallom, hogy keresnek. Nem akarok. Majd később. Mégis
felkászálódok és elindulok felfele. Ez jóval nehezebb, mint lefele.
Pihenőket tartok, mint egy vén nagyi, és sóhajtozok. Szeretem ezt a
helyet.
egyszer-kétszer, megállok. Fülelek, majd hátra fekszem és bámulom a
felhőket, vagyis bámulnám őket, ha lennének és ha nem sütne a nap a
szemembe.
Beveszek egy fűszálat a számba, rágcsálom egy kicsit, majd kiköpöm és
elkezdek egy újat. Nagyon megvagyok magammal elégedve. Meg ezzel a
nappal. Nem történt semmi és ez a legjobb. Legurulok a dombon, a
tücskök meg szöcskék, próbálnak elugrálni, de egyet kettőt tutira
összenyomok. Most nem zavar...de egy csigát tuti kimentenék az útról.
Kész a kaja, hallom, hogy keresnek. Nem akarok. Majd később. Mégis
felkászálódok és elindulok felfele. Ez jóval nehezebb, mint lefele.
Pihenőket tartok, mint egy vén nagyi, és sóhajtozok. Szeretem ezt a
helyet.
ellopott zacskó föld
Vásárolni megyünk. Toljuk a kocsit a bejárat fele. Ez is fel van
túrva, mint Pesten szinten minden. Ami meg nincs az meg épp készül
összedőlni. A gyárakban már rég nem dolgozik senki, a laktanyákat
pedig csótányok lakják. Egy ablak nélküli sufnit sem mernél
megközelíteni, mert mi van, ha a kifüggesztett - felfújható gumimatrac
nem egy posztmodern alkotás, hanem a csöves szálló ajtaja? De épp
toljuk a kocsit, és a gondolataim nem állhatnak meg az összepisilt
szálló pornál, még akkor sem, ha egy csávó kézzel lapátolja bele a
földet egy máló neylon zacskóba, közben pedig azt figyeli, hogy
figyelik-e. De ha az emberek tojnak is arra mit csinál, attól még a
kétmillió biztonsági kamera felveszi a dolgot. De ellopni a földet?!
Bírnám, ha a tesco beperelné.
Xy, magassága 180-190 centi körül, görnyedt háttal, világító, kék
szemekkel karakteres állal, szőke hajjal, sűrű szemöldökkel és
szakállal (ami feltehetőleg nem eredendően barna) gumitalpú cipőben,
középen lyukas, szürke pólóban, és farmerban.
20 Ft értékű földet tulajdonított el a Tesco Magyarország
Zrttől....blablabla...a kár eszmei értékű, kérjük aki megtalálja az
elveszett zacskó földet jelentkezzen az üvegvisszaváltó kisegítő
segédnél. Köszönjük.
túrva, mint Pesten szinten minden. Ami meg nincs az meg épp készül
összedőlni. A gyárakban már rég nem dolgozik senki, a laktanyákat
pedig csótányok lakják. Egy ablak nélküli sufnit sem mernél
megközelíteni, mert mi van, ha a kifüggesztett - felfújható gumimatrac
nem egy posztmodern alkotás, hanem a csöves szálló ajtaja? De épp
toljuk a kocsit, és a gondolataim nem állhatnak meg az összepisilt
szálló pornál, még akkor sem, ha egy csávó kézzel lapátolja bele a
földet egy máló neylon zacskóba, közben pedig azt figyeli, hogy
figyelik-e. De ha az emberek tojnak is arra mit csinál, attól még a
kétmillió biztonsági kamera felveszi a dolgot. De ellopni a földet?!
Bírnám, ha a tesco beperelné.
Xy, magassága 180-190 centi körül, görnyedt háttal, világító, kék
szemekkel karakteres állal, szőke hajjal, sűrű szemöldökkel és
szakállal (ami feltehetőleg nem eredendően barna) gumitalpú cipőben,
középen lyukas, szürke pólóban, és farmerban.
20 Ft értékű földet tulajdonított el a Tesco Magyarország
Zrttől....blablabla...a kár eszmei értékű, kérjük aki megtalálja az
elveszett zacskó földet jelentkezzen az üvegvisszaváltó kisegítő
segédnél. Köszönjük.
cukor
Felzabálom az összes mentol-eukaliptusz cukorkát. Nem, ez nem az,
amelyiknek a belsejében olyan massza van. Ez csak olyan szokványos
töltetlen, patikai. Csak azért eszem, amiért a gyűrűmmel is szórakozok
társaságban. Kényszeres mozgás hogy oldjam a feszültséget.
A Juniorban ültünk. Szilárd, Kornél és még egy tucat ember, akikről
fogalmam sincs. Néha ránéztek Májkira, aztán sokatmondóan rám. Az
egész annyira kínos volt. Legszívesebben kirohantam volna a fűbe,
leültem volna törökülésbe és egy hatalmasat sikítottam volna.
(emberfóbia.)
De nem lehetett. Ki kellett találni valami hülye indokot, hogy
ellehessen menni. Legyen az, hogy fázok. Van valakinél plusz pulcsi?
Nem? Akkor elmentünk pulcsiért. Cső.
Aztán olyan ötven méter után, kitört belőlem. Sokkal őszintébben, mint
ahogy egy nevetés bugyborékolhat bárkinek a torkából. Még csak most
tűnt fel, hogy ennek a keménycukornak gyanta színe van, és a gyanta
ízét is ilyennek képzelem...
De azért eszem.
Egyedül vagyok a szobában.
amelyiknek a belsejében olyan massza van. Ez csak olyan szokványos
töltetlen, patikai. Csak azért eszem, amiért a gyűrűmmel is szórakozok
társaságban. Kényszeres mozgás hogy oldjam a feszültséget.
A Juniorban ültünk. Szilárd, Kornél és még egy tucat ember, akikről
fogalmam sincs. Néha ránéztek Májkira, aztán sokatmondóan rám. Az
egész annyira kínos volt. Legszívesebben kirohantam volna a fűbe,
leültem volna törökülésbe és egy hatalmasat sikítottam volna.
(emberfóbia.)
De nem lehetett. Ki kellett találni valami hülye indokot, hogy
ellehessen menni. Legyen az, hogy fázok. Van valakinél plusz pulcsi?
Nem? Akkor elmentünk pulcsiért. Cső.
Aztán olyan ötven méter után, kitört belőlem. Sokkal őszintébben, mint
ahogy egy nevetés bugyborékolhat bárkinek a torkából. Még csak most
tűnt fel, hogy ennek a keménycukornak gyanta színe van, és a gyanta
ízét is ilyennek képzelem...
De azért eszem.
Egyedül vagyok a szobában.
/szavak, asszociációs játékból: esernyő, szivárvány, bosszú, hadjárat, tövis, légycsapó, halak/
Ismét beleharapok a körözöttes kenyérbe. Sötétedik, és a monitor fénye
megvilágítja a túródarabkákat a kenyéren, a pólómon és néhány morzsát
a hajamban. Még annyi dolgom van! Először is a bakancslista a
terveimről, az álmaimról...bosszúhadjárat a kulcscsomómon lévő peace
eltulajdonítója ellen [hol a béke?] és a suliba is vissza kell mennem
rajzfaktra.
Felállok a forgós székből, ott ahol a csupasz lábam hozzáért a bőrhöz
szép kis posztmodern alkotás kerekedett tócsából. Elfintorodom és az
ablakhoz sétálok. Séta közben fintorgok, nem séta előtt. Bár akkor is.
Állandóan fintorgok. Hol azon, hogy kevés a kaja a menzán hol azon
hogy...esik!
Kirohanok, hogy meglegyen a hajmosás is. Esernyő és minden nélkül.
A nap sugarai foszlányokban átszűrődnek a komor felhők mögül, a füvön
játszik a fény. Szivárvány... A fellegekbe képzelnénk a halacskát, aki
madarat tart a csőrében, nem pedig a kopottas gyepszőnyegre. Megvárom,
míg mindenem csurom víz nem lesz, aztán elindulok a szobámba, át a
lakáson, csöpög rólam a szirup (akár lehetne bodzaszörp is) még akkor
is mikor belecsuffanok az ágyamba. Mégse megyek be a suliba. Nem
rajzolok semmit kényszerből.
Becsukom a szemem. Rózsák. Lepkék. Tövisek. Húsevő növények.
megvilágítja a túródarabkákat a kenyéren, a pólómon és néhány morzsát
a hajamban. Még annyi dolgom van! Először is a bakancslista a
terveimről, az álmaimról...bosszúhadjárat a kulcscsomómon lévő peace
eltulajdonítója ellen [hol a béke?] és a suliba is vissza kell mennem
rajzfaktra.
Felállok a forgós székből, ott ahol a csupasz lábam hozzáért a bőrhöz
szép kis posztmodern alkotás kerekedett tócsából. Elfintorodom és az
ablakhoz sétálok. Séta közben fintorgok, nem séta előtt. Bár akkor is.
Állandóan fintorgok. Hol azon, hogy kevés a kaja a menzán hol azon
hogy...esik!
Kirohanok, hogy meglegyen a hajmosás is. Esernyő és minden nélkül.
A nap sugarai foszlányokban átszűrődnek a komor felhők mögül, a füvön
játszik a fény. Szivárvány... A fellegekbe képzelnénk a halacskát, aki
madarat tart a csőrében, nem pedig a kopottas gyepszőnyegre. Megvárom,
míg mindenem csurom víz nem lesz, aztán elindulok a szobámba, át a
lakáson, csöpög rólam a szirup (akár lehetne bodzaszörp is) még akkor
is mikor belecsuffanok az ágyamba. Mégse megyek be a suliba. Nem
rajzolok semmit kényszerből.
Becsukom a szemem. Rózsák. Lepkék. Tövisek. Húsevő növények.
az út az...
Felfelé kaptatunk a kilátóhoz. Egész messzi, amíg csak ellátni,
piroslik-lilállik az út széle a bokrokon lévő édes nektártól. A táskát
lehúzza a kulacsom, és a szíja belevág a bőrömbe. Már mindenki elöl
jár, de én a horzsolást próbálom ragtapaszozni a lábamon. Tudom, minek
jöttem ilyen táborba, ha ennyire finnyás vagyok. Nem vagyok. Csak
éppen kellett egy kifogás, hogy megálljak szedret szedni. Mégis el
kell indulnom, mert István már integet, hogy siessek...
Marokba fogom a lecsipegetett szemeket, és mikor üresedni kezd a
kezem, megint megállok egy kicsit. Belevetem magam a tövisek közé és
összerúzsozom a szám szederrel.
piroslik-lilállik az út széle a bokrokon lévő édes nektártól. A táskát
lehúzza a kulacsom, és a szíja belevág a bőrömbe. Már mindenki elöl
jár, de én a horzsolást próbálom ragtapaszozni a lábamon. Tudom, minek
jöttem ilyen táborba, ha ennyire finnyás vagyok. Nem vagyok. Csak
éppen kellett egy kifogás, hogy megálljak szedret szedni. Mégis el
kell indulnom, mert István már integet, hogy siessek...
Marokba fogom a lecsipegetett szemeket, és mikor üresedni kezd a
kezem, megint megállok egy kicsit. Belevetem magam a tövisek közé és
összerúzsozom a szám szederrel.
lámpa
Nem takargatnak. Dísznek tartanak. A giccses görög vázák mellett én
ékesítem a szobát. Csúnya egy szoba, az ám! De Én egy kicsit feldobom,
talán. A sarokban állok, velem majdnem szemben az ablak. Az aranyozott
karnison zöld, bársonyfüggöny sötétíti a szobát, éjjel-nappal. A szoba
közepén hatalmas francia ágy, vörösre festett, kovácsoltvas lábakkal
és kerettel...néha úgy elfeküdnék benne! Vagyis, igen, azt hiszem így
hívják, a vízszintes testhelyzetet. Egyszer úgy kipróbálnám! Van még
két ormótlan polcos szekrény fenyőfából, szintén pirosra festve. A
legalsó polctól a legfelsőig televan zsúfolva mindenféle szeméttel.
Yoghurtos pohár gyüjtemény, kindercsoki, használt budipapír
karácsonyfa, vagy négy, különböző tranzisztoros rádió, még a háborúból
kitüntetések és érdemjegyek, még néhány kidobott ócskavas a
századfordulóból. Megannyi fénykép, emlék. De már jön is! -Érzem a
szagát-
Becsoszog az sztks gyógypapucsában, a háta görnyedt, de a szokásos
citromba harapott fej helyett most mosoly ül az arcán. Fogja és
elkezdi kidobálni a szekrényből a mozsarakat meg a cigarettás
dobozokat és konzerveket.
Szép lassan kiürül a szoba, elhúzza a függönyt. Mintha sokkal
fiatalabb lenne magánál. Vagy mintha nem is ő lenne. Talán a lánya?
ékesítem a szobát. Csúnya egy szoba, az ám! De Én egy kicsit feldobom,
talán. A sarokban állok, velem majdnem szemben az ablak. Az aranyozott
karnison zöld, bársonyfüggöny sötétíti a szobát, éjjel-nappal. A szoba
közepén hatalmas francia ágy, vörösre festett, kovácsoltvas lábakkal
és kerettel...néha úgy elfeküdnék benne! Vagyis, igen, azt hiszem így
hívják, a vízszintes testhelyzetet. Egyszer úgy kipróbálnám! Van még
két ormótlan polcos szekrény fenyőfából, szintén pirosra festve. A
legalsó polctól a legfelsőig televan zsúfolva mindenféle szeméttel.
Yoghurtos pohár gyüjtemény, kindercsoki, használt budipapír
karácsonyfa, vagy négy, különböző tranzisztoros rádió, még a háborúból
kitüntetések és érdemjegyek, még néhány kidobott ócskavas a
századfordulóból. Megannyi fénykép, emlék. De már jön is! -Érzem a
szagát-
Becsoszog az sztks gyógypapucsában, a háta görnyedt, de a szokásos
citromba harapott fej helyett most mosoly ül az arcán. Fogja és
elkezdi kidobálni a szekrényből a mozsarakat meg a cigarettás
dobozokat és konzerveket.
Szép lassan kiürül a szoba, elhúzza a függönyt. Mintha sokkal
fiatalabb lenne magánál. Vagy mintha nem is ő lenne. Talán a lánya?
ősz
Hazafelé sétálok a patak melllett. A nap sugarai festik vörösre a
látképet. Ecsettel... Gondolom tovább a semmit. Miért ilyen kontúrosak
a vonalak? A formák, a levelek?
Egyesével szedegetem fel őket a földről és csokorba gyűjtöm a
szebbeket. Óvatosan, nehogy valamelyik elszakadjon vagy a szárazabbak
elmorzsolódjanak. Már csak néhány méter a házunk. Fel a lépcsőn, még
babrálok a kulccsal aztán ledobom a táskám a kanapéra. Előveszem a
"Felfedezések könyvét" amit a legvastagabb lexikonok között tartanak
számon. A legvégére lapozok. Kit érdekel ilyenkor Cuvie? Mikor a
kezemben tartom az egész színskálát! A faleveleket becsúsztatom a
lapok közé, benyomom a rádiót. Pampampam-tü-tü-tü
látképet. Ecsettel... Gondolom tovább a semmit. Miért ilyen kontúrosak
a vonalak? A formák, a levelek?
Egyesével szedegetem fel őket a földről és csokorba gyűjtöm a
szebbeket. Óvatosan, nehogy valamelyik elszakadjon vagy a szárazabbak
elmorzsolódjanak. Már csak néhány méter a házunk. Fel a lépcsőn, még
babrálok a kulccsal aztán ledobom a táskám a kanapéra. Előveszem a
"Felfedezések könyvét" amit a legvastagabb lexikonok között tartanak
számon. A legvégére lapozok. Kit érdekel ilyenkor Cuvie? Mikor a
kezemben tartom az egész színskálát! A faleveleket becsúsztatom a
lapok közé, benyomom a rádiót. Pampampam-tü-tü-tü
tótágas
Még fejenállás közben is dúdolja Kelly Clarkson új albumát -amit,
mellesleg én mutattam neki-. A lábaival veri hozzá a tam-tamot az
égen, hogy bele is dörög. Kócos, szőke haja összekeveredik a gazos
fűvel. A felhőket, figyelem, pedig a stopperral kéne szemeznem, hogy
pontosan állapítsam meg, meddig bírja Nono fejjel lefelé. Egészen
beborult, és kezd sötétedni is, igazán indulhatnánk már! Végigmérem
ezt az életvidám nyolcadikost, akinek határozott elképzelései vannak a
világról és mindig másképp látja a dolgokat, mint az átlag, most is.
Bárki láthatja. Fárad, és a lábai kezdik abbahagyni a csámpázást, hogy
könnyebb legyen egyensúlyozni odafenn/odalenn. Majd lassan megáll,
leereszkedik guggolótámaszba, egy tinédzsertől, -aki épp most nőtt 20
centit- elég szokatlan módon- kóvályogva áll fel, rákvörös fejjel.
Arcán nevetséges grimasszal.
- Naaa, mennyi?
-3 perc 14 másodperc.- Mondom határozottan, mintha nem épp akkor
találtam volna ki a számokat, ugyanis nem tudom kezelni az új
telefonomon még a rádiót se.
-Most te jössz!- Mondja miközben belebök a csontos ujjaival a bordáim közé.
-Áú!
Elfintorodom, és nehézkesen ugyan, de kinyomom bi- és tricepszből meg
homlokizomból, hogy Nono vadalma vigyora szomorúnak hasson. Közben
eleredt az eső én pedig érzem a nedves fű illatát.
mellesleg én mutattam neki-. A lábaival veri hozzá a tam-tamot az
égen, hogy bele is dörög. Kócos, szőke haja összekeveredik a gazos
fűvel. A felhőket, figyelem, pedig a stopperral kéne szemeznem, hogy
pontosan állapítsam meg, meddig bírja Nono fejjel lefelé. Egészen
beborult, és kezd sötétedni is, igazán indulhatnánk már! Végigmérem
ezt az életvidám nyolcadikost, akinek határozott elképzelései vannak a
világról és mindig másképp látja a dolgokat, mint az átlag, most is.
Bárki láthatja. Fárad, és a lábai kezdik abbahagyni a csámpázást, hogy
könnyebb legyen egyensúlyozni odafenn/odalenn. Majd lassan megáll,
leereszkedik guggolótámaszba, egy tinédzsertől, -aki épp most nőtt 20
centit- elég szokatlan módon- kóvályogva áll fel, rákvörös fejjel.
Arcán nevetséges grimasszal.
- Naaa, mennyi?
-3 perc 14 másodperc.- Mondom határozottan, mintha nem épp akkor
találtam volna ki a számokat, ugyanis nem tudom kezelni az új
telefonomon még a rádiót se.
-Most te jössz!- Mondja miközben belebök a csontos ujjaival a bordáim közé.
-Áú!
Elfintorodom, és nehézkesen ugyan, de kinyomom bi- és tricepszből meg
homlokizomból, hogy Nono vadalma vigyora szomorúnak hasson. Közben
eleredt az eső én pedig érzem a nedves fű illatát.
dobogó szív
A mellkasára hajtom a fejem és próbálom elképzelni a szívét.
Kék-vörös érfüggöny veszi körül, mint a biosz tankönyvben, csak a
függöny elhúzható és ha mögé nézel (és mögé nézek) egy lüktető kamra
rajzolódik ki előttem. Belépek, a talaj besüpped minden lépésemnél
mint a pillecukor, és az illata is. Mmm! A habszivacs falak tumbilról
mentett képekkel és Blink poszterekkel van kitapétázva. Belehuppanok
egy puha piros fotelbe, a lábaimat lótuszülésbe facsarom és csak
bámulok kifelé a fejemből, jólesik, hogy melegség vesz körül.
Kibányászom a zsebemből a maradék toffifee-t a szülinapomról, már
sikeresen szétolvadt a szürke vászonkabátomban és karamella foltok
díszelegnek rajta. A szemek deformáltak, viszont mennyeiek, mint a
csoki általában, hátha még mogyoró is van benne, meg nugát, és
karamella. Király ez a hely, lehet beköltözöm.
Kék-vörös érfüggöny veszi körül, mint a biosz tankönyvben, csak a
függöny elhúzható és ha mögé nézel (és mögé nézek) egy lüktető kamra
rajzolódik ki előttem. Belépek, a talaj besüpped minden lépésemnél
mint a pillecukor, és az illata is. Mmm! A habszivacs falak tumbilról
mentett képekkel és Blink poszterekkel van kitapétázva. Belehuppanok
egy puha piros fotelbe, a lábaimat lótuszülésbe facsarom és csak
bámulok kifelé a fejemből, jólesik, hogy melegség vesz körül.
Kibányászom a zsebemből a maradék toffifee-t a szülinapomról, már
sikeresen szétolvadt a szürke vászonkabátomban és karamella foltok
díszelegnek rajta. A szemek deformáltak, viszont mennyeiek, mint a
csoki általában, hátha még mogyoró is van benne, meg nugát, és
karamella. Király ez a hely, lehet beköltözöm.
pillangó
Az ebédszünet előtt berepült egy barna lepke az üvegházas aulába, föl
alá körözött, aztán leszállt, és megint fel. Azt se tudta hol van,
vagy hogy került erre a helyre. Ahol az ember (és a pillangó is,
ugyebár) legszívesebben olyan pontok halmazává bontaná magát melyeknek
nincs kiterjedése, hogy belekanalazhassa magát a kémia terem
asztalainak fiókjába. De mit lehet tenni? Hát beszabadult szegényke.
Én meg elkezdtem üldözni, hátha elkapom és együtt megszökhetünk a
levegőre. De a korlátnál megtorpanok, rátámaszkodok a felforrósodott
vasra, oldalról szúr egy ződ, nézek. És várom, hátha egyszer csak nem
látom.
Vajon egyedül több esélye volt rá, hogy szabad legyen?
alá körözött, aztán leszállt, és megint fel. Azt se tudta hol van,
vagy hogy került erre a helyre. Ahol az ember (és a pillangó is,
ugyebár) legszívesebben olyan pontok halmazává bontaná magát melyeknek
nincs kiterjedése, hogy belekanalazhassa magát a kémia terem
asztalainak fiókjába. De mit lehet tenni? Hát beszabadult szegényke.
Én meg elkezdtem üldözni, hátha elkapom és együtt megszökhetünk a
levegőre. De a korlátnál megtorpanok, rátámaszkodok a felforrósodott
vasra, oldalról szúr egy ződ, nézek. És várom, hátha egyszer csak nem
látom.
Vajon egyedül több esélye volt rá, hogy szabad legyen?
Volt egy freeblogom, majd két éve írtam már, mikor elszállt egy csomó bejegyzés 4 hónapra visszamenőleg, egy szerverhiba miatt. Dühöngtem, persze. Próbáltam írni a szerkesztőségnek. Választ nem kaptam és vissza se sikerült állítani az elveszett emlékeim.
Most itt vagyok. Véglegesen. Remélem a google megbízhatóbb, mintsem hogy...tudjátok.
Most itt vagyok. Véglegesen. Remélem a google megbízhatóbb, mintsem hogy...tudjátok.
2011. november 6., vasárnap
-figyelmesség, ötletesség
-töltőtoll
-pénztárca
-vmi homemade
-olyan tescos retro tusfürdő csomag xd
-ha elvinnének a belvárosba, vmi király helyre kávézni/bulizni/nézelődni
-bármi ami kapcsolatban van az írással
-fodrászt, kozmetikust
-májkival dunaújvárosban lenni/inni/sétálni a garázs felé
-egy fekete póló, vmi személyre szabott rányomattal
-töltőtoll
-pénztárca
-vmi homemade
-olyan tescos retro tusfürdő csomag xd
-ha elvinnének a belvárosba, vmi király helyre kávézni/bulizni/nézelődni
-bármi ami kapcsolatban van az írással
-fodrászt, kozmetikust
-májkival dunaújvárosban lenni/inni/sétálni a garázs felé
-egy fekete póló, vmi személyre szabott rányomattal
2011. november 1., kedd
szex playlist
Szeretnéd zenére nyomatni, hmmm, Kornél leendő csaja? Mert muszáj lesz, úgyhiszem. És majd akkor kell sikítanod, mikor az énekes is a csúcson van. És azt is nagyon jól a fejedbe kell, hogy vésd, hogy nem azért lassúak a számok, mert a srác csak erre képes felizgulni, meg a tökéletes hangszerelésre, hanem azért, mert a baszás és a szex nem ugyanaz. Bár ez nem válasz semelyik kérdésemre.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)