A mellkasára hajtom a fejem és próbálom elképzelni a szívét.
Kék-vörös érfüggöny veszi körül, mint a biosz tankönyvben, csak a
függöny elhúzható és ha mögé nézel (és mögé nézek) egy lüktető kamra
rajzolódik ki előttem. Belépek, a talaj besüpped minden lépésemnél
mint a pillecukor, és az illata is. Mmm! A habszivacs falak tumbilról
mentett képekkel és Blink poszterekkel van kitapétázva. Belehuppanok
egy puha piros fotelbe, a lábaimat lótuszülésbe facsarom és csak
bámulok kifelé a fejemből, jólesik, hogy melegség vesz körül.
Kibányászom a zsebemből a maradék toffifee-t a szülinapomról, már
sikeresen szétolvadt a szürke vászonkabátomban és karamella foltok
díszelegnek rajta. A szemek deformáltak, viszont mennyeiek, mint a
csoki általában, hátha még mogyoró is van benne, meg nugát, és
karamella. Király ez a hely, lehet beköltözöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése