Hazafelé sétálok a patak melllett. A nap sugarai festik vörösre a
látképet. Ecsettel... Gondolom tovább a semmit. Miért ilyen kontúrosak
a vonalak? A formák, a levelek?
Egyesével szedegetem fel őket a földről és csokorba gyűjtöm a
szebbeket. Óvatosan, nehogy valamelyik elszakadjon vagy a szárazabbak
elmorzsolódjanak. Már csak néhány méter a házunk. Fel a lépcsőn, még
babrálok a kulccsal aztán ledobom a táskám a kanapéra. Előveszem a
"Felfedezések könyvét" amit a legvastagabb lexikonok között tartanak
számon. A legvégére lapozok. Kit érdekel ilyenkor Cuvie? Mikor a
kezemben tartom az egész színskálát! A faleveleket becsúsztatom a
lapok közé, benyomom a rádiót. Pampampam-tü-tü-tü
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése