Ismét beleharapok a körözöttes kenyérbe. Sötétedik, és a monitor fénye
megvilágítja a túródarabkákat a kenyéren, a pólómon és néhány morzsát
a hajamban. Még annyi dolgom van! Először is a bakancslista a
terveimről, az álmaimról...bosszúhadjárat a kulcscsomómon lévő peace
eltulajdonítója ellen [hol a béke?] és a suliba is vissza kell mennem
rajzfaktra.
Felállok a forgós székből, ott ahol a csupasz lábam hozzáért a bőrhöz
szép kis posztmodern alkotás kerekedett tócsából. Elfintorodom és az
ablakhoz sétálok. Séta közben fintorgok, nem séta előtt. Bár akkor is.
Állandóan fintorgok. Hol azon, hogy kevés a kaja a menzán hol azon
hogy...esik!
Kirohanok, hogy meglegyen a hajmosás is. Esernyő és minden nélkül.
A nap sugarai foszlányokban átszűrődnek a komor felhők mögül, a füvön
játszik a fény. Szivárvány... A fellegekbe képzelnénk a halacskát, aki
madarat tart a csőrében, nem pedig a kopottas gyepszőnyegre. Megvárom,
míg mindenem csurom víz nem lesz, aztán elindulok a szobámba, át a
lakáson, csöpög rólam a szirup (akár lehetne bodzaszörp is) még akkor
is mikor belecsuffanok az ágyamba. Mégse megyek be a suliba. Nem
rajzolok semmit kényszerből.
Becsukom a szemem. Rózsák. Lepkék. Tövisek. Húsevő növények.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése