Elkezdek futni lefelé, csodák csodája a lábam alig akad össze
egyszer-kétszer, megállok. Fülelek, majd hátra fekszem és bámulom a
felhőket, vagyis bámulnám őket, ha lennének és ha nem sütne a nap a
szemembe.
Beveszek egy fűszálat a számba, rágcsálom egy kicsit, majd kiköpöm és
elkezdek egy újat. Nagyon megvagyok magammal elégedve. Meg ezzel a
nappal. Nem történt semmi és ez a legjobb. Legurulok a dombon, a
tücskök meg szöcskék, próbálnak elugrálni, de egyet kettőt tutira
összenyomok. Most nem zavar...de egy csigát tuti kimentenék az útról.
Kész a kaja, hallom, hogy keresnek. Nem akarok. Majd később. Mégis
felkászálódok és elindulok felfele. Ez jóval nehezebb, mint lefele.
Pihenőket tartok, mint egy vén nagyi, és sóhajtozok. Szeretem ezt a
helyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése