Már ezredjére fordul körülöttem a a világ, vagy fordulok én körülötte, és beleütöm a térdem a fejembe miközben bukfencezek. Lassan kezdek szédülni és mintha rajtam kívül mindenki csak nézne kifelé a fejéből és egyedül szenvednék középen a tanárnő szeme láttára.
Előtte, mikor hoztuk a szőnyegetek hangosan csattantak, ahogy lehúztuk őket a rakásból, de én a figyelmeztetés után is lecsaptam, persze véletlen volt, mert nem tudok ilyenekre figyelni. Úgyhogy mindenkinek vissza kellett vinnie a szőnyeget aztán megint le, és én megint lecsaptam és tanárnő olyan csúnyán nézett rám, hogy aztán muszáj volt egész órán dolgoznom. És most ezért forog velem a világ, még angolon is, hogy nem tudom felolvasni ezt I've broke/have been breaking your car. És I've broken your car helyett, azt olvasom, hogy I've broke breaking...a többiek meg néznek, hogy mivan, hogy sikerült ezt összehoznom.
Még mindig émelygek. Ebédelni nem ebédeltem, csak itthon, 7. óra után...és hullla vagyok, aludnom kéne, de mégse, és úgyse tudnék...aztán holnap kedd. Holnap még csak kedd... mikor lehetne már péntek is és akkor nem kéne egyedül lennem...
Kifordítva vettem fel ma az ingem, azt a kékes virágosat, ami jobban néz ki úgy, mint rendesen, pont mint a szürke kabátom. A szürke kabátom szürke, de a belseje, puha anyagú és virágmintás, piros, apró megnevezhetetlen virágokkal, amik nem is pipacsok, se nem, százszorszépen, senem semmi. De a kék felsőn kék, és normál esetben világoskék virágos, mint amilyet az óvodások rajzolnak, uzsonna előtt, után. Én is rajzoltam. Volt egy egész mappa, de azt hiszem a dadus kidobta, pedig szerettem a dadust, igazán. Csak azt nem szerettem, hogy elvesztette a mappát és hogy meg kellett ennem a keltbimbót. De aztán apa bement és mondta, h nem kell megennem, mert ő is hányt az oviban és aztán tényleg nem kellett megennem. Szóval a kék felsőm belsejében fehéres virágok vannak. És visszahajtom az ujját, hogy látszódjanak a bőrök a kezemen. Most épp egy világos-világzöld, sötétebb-fűzöld, barna, és egy óraszíj ( óra nélkül, természetesen, az idő, olyan, mint a rágógumi...) az egyiken. A másikon egy karkötő (ami májkié és rajta van vagy ezerszer a nevem, ami azért elég furcsa, de az igazit, amit nekem adott elszakadt a másik meg nála maradt, úgyhogy ez csak pót, és nem is akarta nekem adni, csak elszerettem tőle) meg égkék, és tintakék bőr.
És azt is szeretném hogy látszon, hogy tiszta toll a kezem, hieroglifák, meg fák és függönyök meg csigák. Ez mindent.