cukor

Felzabálom az összes mentol-eukaliptusz cukorkát. Nem, ez nem az,
amelyiknek a belsejében olyan massza van. Ez csak olyan szokványos
töltetlen, patikai. Csak azért eszem, amiért a gyűrűmmel is szórakozok
társaságban. Kényszeres mozgás hogy oldjam a feszültséget.
A Juniorban ültünk. Szilárd, Kornél és még egy tucat ember, akikről
fogalmam sincs. Néha ránéztek Májkira, aztán sokatmondóan rám. Az
egész annyira kínos volt. Legszívesebben kirohantam volna a fűbe,
leültem volna törökülésbe és egy hatalmasat sikítottam volna.
(emberfóbia.)
De nem lehetett. Ki kellett találni valami hülye indokot, hogy
ellehessen menni. Legyen az, hogy fázok. Van valakinél plusz pulcsi?
Nem? Akkor elmentünk pulcsiért. Cső.
Aztán olyan ötven méter után, kitört belőlem. Sokkal őszintébben, mint
ahogy egy nevetés bugyborékolhat bárkinek a torkából. Még csak most
tűnt fel, hogy ennek a keménycukornak gyanta színe van, és a gyanta
ízét is ilyennek képzelem...
De azért eszem.
Egyedül vagyok a szobában.