A fürdőkádban ülök, a gondoltaim futószalagon pörögnek (vagy inkább
futnak, de az szóismétlés lenne) előttem. Közben meg pattogatott
kukoricát eszek. A könyv mellettem hever. Rég letettem, már bele se
tudok merülni, annyi megoldhatatlan gondom van. Kár, hogy itt nem
hallatszik ki/át az irónia. Nincsenek gondjaim. Még sincs kedvem
olvasgatni. Nem vagyok kiéhezve a pancsokra, se a misztikumra. Esetleg
valami horror. Talán. De elmenni is lusta vagyok a könyvtárba, nem
hogy visszajönni, egy tele szatyorral. Közben még össze is fröcskölök
mindent. A könyvet is beleértve. Ha minden kötél szakad és anyu is
kiabál, hogy kászálódjak már kifele, akkor megyek, de csak akkor. És
törölközőben ülök le a gép elé. Mint mindenki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése