Színes tintával álmodtam már egy 1/7 hete, hát elmentem és a születésnapomra kapott pénzből vettem pirosat, sárgát, zöldet és extra nagy kiszerelésben kéket. A többi szín kikeverhető, a zöld meg király. Valahogy úgy, mint ahogy egy nagymama olyan cuki, hogy belehalok egy kötött pulcsiban. Mosolygok a suliban és az úton a piactérig. Széles mosolyom akkor se hervad el, ha a papír írószerben még csak rám se bagóznak, se Zsófira. És hazaérve (közben találkoztam Gombával, meg Bálinttal) egyből ki is próbáltam a zsákmányt. Először a sárgát, mivel utána...biztos voltam benne, hogy majd a sárga takonyzöld lesz egy két kevert mártás után, de azért kellett nekem a sárga tinta. Kosztolányinak is volt, nekem is kell. Vagy ő csak álmodott róla? Szóval épp csöpögtetem a sárga és zöld tintát a papírra, mikor kiömlik egy kicsi az asztalra, de tényleg csak egy kicsi...ha azt vesszük, hogy 300 forint volt egy doboz, a kicsiből, akkor ez körülbelül 10 forint volt. De azért megpróbáltam felszívni papírra, minekután még tintásabb lett az asztal. Azután mérgemben ráköptem, hátha úgy lejön de csak a folt átmérőjét sikerült maszatolással 3 szorosára duzzasztanom, eztán felálltam és rongyért szaladtam. De még írok, és fújom a tintát, hogy apró kacsók álljanak ki a pacákból. Mintha a gondolataim Aton napisten simogató kezei lennének, csak nem kezekként, hanem indákként.
Ma bemutató óra volt tesin, még a tinta-tragédiám előtt és nyertem egy csokit, mert fel tudtam állni terpesz bukfenből, úgy, hogy nem bukfenceztem. Ezt nagyon nehéz megcsinálni, de elmagyarázni még nehezebb.
Hát valahogy így a mai napom, meg a könyvtár, de maradt még a visszafelé világ. gáliv élefazssiv. És a holtak felkelnek a sírjukból. Hé, töltőtoll! Májki, kérlek. Mond el, hadd legyek ott, már nem bírom.
És acid, sav. Égeti a gyomrom a banános-banános csokis müzli. A dupla banán egyik fele szárított a másik meg csak banán és most ajtót kell nyitnom.