Beszív-kifúj, beszív-kifúj...a tüdőd besípol, levegő beszorul, a fejed
már vörös. Csak ne rám nézz. Ne rám! De az ablakból a mosolygós fejek
határozottan rád merednek. Már a füvön fekszem, a rákvörös
(mármegfőtt) fejem a kezemmel takarom. Levegő ki. Lihegek, de a szám
mosolyra húzódik, ne higyjék, hogy nehéz a futás...ez itt csak
pirosító, a legújabb divat...szerinted mért vörös a vörösszőnyeg???
Mert ez a leg-ú-jabb di-vat. Nagy betűvel mindenképp, és ha már erről
van szó...a szolárium is ciki, mindenki sárgásít, ami persze nem
sárgásítás, hanem vörösítés, de nekem nem kell hisz mindig
pirulok...na érted? Akkor eljössz velem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése