Az ebédszünet előtt berepült egy barna lepke az üvegházas aulába, föl
alá körözött, aztán leszállt, és megint fel. Azt se tudta hol van,
vagy hogy került erre a helyre. Ahol az ember (és a pillangó is,
ugyebár) legszívesebben olyan pontok halmazává bontaná magát melyeknek
nincs kiterjedése, hogy belekanalazhassa magát a kémia terem
asztalainak fiókjába. De mit lehet tenni? Hát beszabadult szegényke.
Én meg elkezdtem üldözni, hátha elkapom és együtt megszökhetünk a
levegőre. De a korlátnál megtorpanok, rátámaszkodok a felforrósodott
vasra, oldalról szúr egy ződ, nézek. És várom, hátha egyszer csak nem
látom.
Vajon egyedül több esélye volt rá, hogy szabad legyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése